Chapter 17

~Egy felejthetetlen este, pillanatai (part 2)~

(Robert)

Soha egyetlen egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy lesz majd egy olyan nő az életemben, aki minden mozzanatával teljes mértékben az őrületbe tud kergetni. Annyira más, mint a többi lány, avagy nő. Nem csak hogy, gyönyörű. De mellette, igazán jó szívű – kedves. S pimasz.

Nem érdekelt, hogy mit hoz majd a holnap… de jelen pillanatban az se izgatott volna, ha itt lett volna most vége a világ végének. Ugyanis azt a nőt tartom a karjaiban, aki olyasfajta érzelmeket vált ki belőlem, mind eddig soha senki. De még Emilie sem.

A smaragdzöld szemeivel és a mosolyával, teljesen elkápráztat. S akármennyire is nem szabadna úgy éreznem, ahogyan most érzek. Még sem tudok ellent mondani az érzéseimnek. Kívánom őt, mint senki mást. Sőt mi több, legszívesebben most a karjaimba kapnám őt, s egy olyan helyre vinném őt, ahol egyetlen egy ismerős arc nem lenne. És addig kényeztetném, és szeretném, amíg csak tudnám. Ami jelen esetben, soha sem érne véget.

De, mind ez csak egy kívánság, amit nem hiszem, hogy meg is tudom valósítani. Vagy még is?

~ Ha megkérném Tomot, hogy adja kölcsön legalább egy hétvégére a San Fransiscói nyaralóját, akkor elvinném oda Kristent.

Mondjuk, egy hangulatos gyertyafényes vacsorát varázsolnék neki, s közben pedig ki is deríthetném, hogy ő valójában… hogy is érez irántam. ~

Na, jó Robert! Te vagy túlságosan is belezúgtál ebbe a lányba, pár nap leforgása alatt. Ami nem kizárt, hogy így is legyen?! Vagy, elment az eszed?! – Vajon, most kérdeztem magamat, vagy inkább korholtam? Nem tudtam eldönteni. De minden esetre, akárhogyan is de, véghezviszem ezt a hétvégei kis kiruccanásunkat. Ha törik, ha szakad. Akkor is. –döntöttem el magamban.

Miután kipihentettük magunkat, egy pillanatra Samhez hajoltam, hogy mit szólnának ahhoz, ha játszanánk egyet. Amikor a fiúk beleegyeztek a felkérésembe egy kis időre elköszönve a lányoktól – s nem mellesleg sikerült egy apró, ám de mégis édes csókot lopnom Kristentől – mentünk a klub irodájába, a hangszereinkért.

A hangszereinkkel a kezünkben, tértünk vissza a hatalmas társaság közé. Majd mikor Nate lekapcsolta a lejátszót, egy halk torokköszörülés közepette elkezdtük játszani, a legelső dalunkat. 

( Robert Pattinson - Good Old - Fashioned Lover Boy )

A dal közben hagytam, hogy a zene átvegye rajtam a hatalmat. Miközben az ujjaim a gitár húrjait pengették, és a lábaim ütemre mozogtak, a tekintetemmel Kristent figyeltem.

Örömmel eltöltött, az a látvány, amely a szemeim elé tárult. Kristen, Sarah és Sissy egy kisebb kört alakítottak hármójuk között, s így kezdtek el táncolni. Az ajkaim néha – néha önkénytelenül is megrándultak, a visszafojtott nevetéstől, amikor csak a hangszerek játéka hangzott az épületben. Ide – oda billentették egymást.

Majd idővel át váltottunk egy másik, igencsak pörgő - seb számra.

( Robert Pattinson - At the Oscars & In Japan )

Amivel igencsak nagy sikert arathattunk, legalábbis a három lánynál tuti biztosan, mivel a refrént hangosan velünk együtt énekelték.

A dal végeztével, megköszöntük a hatalmas tapsvihart, bár Kristenék tapsa és üdv rivalgása, sokkal hangosabb volt, mint bárki másé. Természetesen voltak, akik egy – egy megvető és egyben lenéző pillantást vetettek feléjük, amellyel az én agyvizemet sikerült felhúzni.

Gyűlöltem, ha valaki csak azért rossz szemmel néz a másikra, amiért a viselkedésével másként reagál, mint más. De a legeslegjobban az dühített, hogy Kristenre így néztek egyes emberek. Azonban láttam egyes hímnemű férfiakat, akik szinte a tekintettükkel levetkőztették azt a nőt, akiért „rajongók”, legbelül.

A féltékenység, úgy vette át az uralmát a testem felett, hogy a lépteimet megszaporáztam. Majd amikor a lányokhoz érkeztünk, épp azon voltam, hogy Kristent magamhoz ölelem. Csak hogy ő nálam sokkal gyorsabb volt. Azonnal a nyakam köré kulcsolta karjait, és egy csókot nyomott ajkaimra. Azonban mielőtt elszakadhatott volna tőlem, a kezeimet a dereka köré, fontam és úgy húztam őt még közelebb magamhoz. Közben meg nem szakítva, ajkaink forró játékát.

Egyrészt azért folyamodtam, ehhez a cselekedethez mert, tudatni akartam a teremben lévő hímneműekkel, hogy ez a gyönyörű szép nő, velem van. Másrészt pedig, mert vágytam a csókjaira, és a teste közelségére…

( Adam Lambert - If I had You )

(Sissy)

Azt hiszem, nagyon jó döntést hoztam azzal, amikor a Los Angelesi főiskolába jelentkeztem. Ugyan is, nem csak hogy egy olyan szálláshelyet sikerült találnom rögtön az első napomon, hanem két új barátnőt is. Akiknek a kedvessége, határtalan. Bár, hiányoznak a Mexikói barátaim, még is örülök annak, hogy megismerhettem Saraht és Kristent.

Szerencsésnek mondhatom, s érzem is magam. Amiért velük barátkozhattam össze. Hiszen, velük olyan társaságba kerültem, akikhez szerintem sokan mások is szívesen tartoznának. Itt éppenséggel Tomékra gondolok.

Tom és a barátai, mind nagyon jó fejek. Az mellett, hogy helyesek, jóképűek és viccesek. S csak szurkolni tudok, Sarah-nak és Tomnak, hogy összejöjjenek. Ahogyan Krisnek és Robnak. Őket nézve, igazán remek és szép párt alkotnak.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem irigylem őket egy kicsit is. Mert igenis irigylem őket. Igaz itt van a három, fiú, akik még szinglik. De, egyikőjük kel sem tudnám magamat elképzelni, úgy, mint egy pár. S igazából, is barátságnál többet nem is szeretnék tőlük. Hiszen, elég ha „két pár” van az úgymond „kis bandánkban”.

Miután a fiúk befejezték a zenélést, én kimentem a mosdóba. Majd mikor ott végeztem pár perc alatt, a pultot közelítettem meg. Mikor is, észrevettem amint az asztalunk üres, s hogy mindannyian táncolnak.

Felülve a pult előtti, bárszékre az épp nekem a hátát mutató férfi nem sokkal később megfordult, majd rám nézett.

Amikor a tekintetünk találkozott, hirtelen minden megszűnt létezni körülöttem. Zöldes barna szemei magukba szippantottak.

Nem tudom, hogy mennyi ideje is nézhettünk egymás szemébe, de amikor valaki véletlenül nekem ütközött – s egy bocsánatkérés közepette tovább slisszolt -, a tekintetemet leemeltem róla. Majd egy pár perc várakoztatás után, újra kinyitottam a szemeimet. Abban a reményben, hogy nem fogok újra elveszni gyönyörű szemeiben. Mert igen is azok voltak. Legalábbis, számomra igen.

-       Ö… szia. Mit adhatok? – törte meg a csendet ő, enyhén mély hangzású hanggal. Amitől egy enyhe borzongás futott végig a hátamon.

-       Helló. – viszonoztam a köszöntést. – Mindegy, csak valami jó erőset. –mondtam váll rándítva.

Mire elmosolyodott, s hátat fordítva ügyelt arra, hogy még véletlenül se lássam, hogy mit is szándékozik nekem adni. Nem sokkal később, újra visszafordult felém, egy két megtöltött pohárral egyetemben. Amely közül az egyiket, elém rakta. A másikat pedig a kezében tartotta, koccintásra várva.

-       Rád. –mondta, rám nézve.

-       Inkább, erre az estére. –mondtam. Majd a poharaink koccintása után, mind a ketten egyszerre ürítettük ki annak tartalmát.

Amint a folyadék leért a torkomon, egy enyhe köhögés jött rám. Ugyanis egy kicsit jóval erősebb volt, mint a tequila.

-       Mi volt ez? –kérdeztem, mikor a köhögésem kezdett alább hagyni.

-       Szerintem, nem akarod te azt tudni. – felelte vigyorogva. – Hadd maradjon ez az én titkom. – váltott át a vigyorgásból, egy pimasz mosolyra.

-       Egy feltétellel, ha felelsz egy kérdésemre.

-       Hm… na, halljuk azt a kérdést. – hajol közelebb hozzám.

Miközben a szemeiben, a kíváncsiság bujkált. Aj, mit is akartam kérdezni? –estem egy pillanatra kétségbe, amikor a szemei újra magukba akartak szippantani.

-       Öm… rajtam kívül, másnak is készítettél ilyen italt? –húztam fel az egyik szemöldökömet, kíváncsian.

-       Nem. Te vagy az egyetlen lány, akinek ilyen italt kevertem. Becsszó! –tette az egyik kezét a szívére. –Amitől egy halk kuncogás hallattam.

-       Rendben. Elhiszem.

-       Ennek örülök. S, ha nem nagy kérés, elárulná kegyed a nevét?

-       Hát… nem is tudom. –tettem a mutató ujjamat a szám elé, gondolkodás képen. – Elizabeth, de mindenki csak Sissy-nek hív.

-       Elizabeth… Elizabeth. Gyönyörű név. Amely pontosan illik egy ilyen gyönyörű lányhoz, mint amilyen te vagy. – mondta, bókolva. Amitől az arcom, totál vetélkedik jelen pillanatban a paradicsom színével. – Én pedig, Nate vagyok. –tartotta felém a jobb kezét, amelybe én is belecsúsztattam az enyémet.

Amikor kezet csókolt, egészen ledöbbentem. S ez nem is volt csoda. Hiszen, ezelőtt még soha senki nem csókolt nekem kezet, meg hát ez cselekvés már kihalt ebben a kórban. S erre ő pedig, mégis ehhez folyamodott. Ezzel a tettével, sikerült is levennie a lábamról.

-       Esetleg valamelyik nap, nem lenne kedved velem sétálni a városban? –kérdezte meg, kissé tanácstalanul. Amit arra fogtam, hogy biztosan attól tart, hogy nemet fogok mondani. Pedig eszem ágában sincs nemet mondani. Sőt mi több, nagyon is volt kedvem hozzá. A gondolattól, hogy vele lehetek kettesben, a pillangóim szárnyra keltek a gyomromban.

-       De, lenne. –vágtam rá gyorsan. Amitől, újra lángvörös színben tündökölhetett az arcom. – Azonban, most már lassan mennünk kellene. – néztem csalódottan a fölötte álló órára, amin már hajnali két óra volt.

-       Óh… a Bella pizzériázót, tudod, hol van? –kérdezte, mire a válaszom nem volt… s ez így ment, még egy – két hely megkérdezése után is.

-       Mi lenne, ha eljönnél értem, és akkor úgy indulnánk el valamerre? –vettem fel, azt hiszem a mindkettőnk számára megfelelő, ötletet. Egy pillanatra elgondolkozott, majd kérte, hogy diktáljam le a címünket.

-       Rendben. Akkor, mondjuk vasárnap délután két óra?

-       Nekem megfelel. –válaszoltam. – Akkor, vasárnap. Viszlát Nate.

-       Viszlát Elizabeth, és szép álmokat. –köszönt el.

Még egy utolsó pillantást megengedtem magamnak, majd elindultam a lányok felé, akik igencsak felöntöttek a garatra, de a fiúk sem voltak éppen józanok. Kivéve, Marcust. Aki Samet, Bobby-t és Tomot, vitte haza. Mivel, Rob kocsival jött, de fogyasztott alkoholt, így elkértem tőle a kocsija kulcsát. Ugyanis a társaságunkból, én voltam az, aki két pohárnál több alkoholt nem fogyasztott. Majd miután ő és Kristen beültek hátra, addig Saraht magam mellé ültettem az anyós ülésre, s hazáig hajtottam. Hazaérve, mind a hármójukat kisebb nehézségekkel ugyan, de sikerült betámogatnom őket a házba. Amíg Kristent és Saraht, a saját szobájukban szállásoltam el, addig Robot az egyik vendégszobában. Bár, örültem Kristennek és Robnak, de félő volt, hogy az alkohol hatásának befolyásolása közepett - ében olyat tennének, amire esetleg még egyikük sem készült fel.

Amikor mindenkit lerendeztem, a saját szobámba mentem. Ahol felkapva a pizsama szettemet az ágyamról, mentem a fürdőbe. Majd egy gyors zuhany után, a pizsamámba bújva, feküdtem be az ágyamba. S Natre, és a gyönyörű szemeire gondolva, hajtottam a fejemet álomba…

~Sziasztok.

Íme itt is van a folytatása az előző fejezetnek. Igaz, ebben a fejezetben most kevés lett a párbeszéd, ami annak köszönhető, hogy teljesen elfelejtettem azt, amit akartam írni. Egyszerűen kiment a fejemből, a folytatás. S helyette ez jött. Nos, hát nem tudom, hogy tetszett -e nektek vagy sem. De, ezt ti tudjátok. 

Annyit viszont elárulók, hogy Rob terve megfog valósulni. Azonban, hogy olyanra sikeredik -e majd a terve, ahogyan ő ezt kigondolta, vagy sem?! Az majd kiderül akkor, ha oda jutottunk. ;) 

Azonban érdekelne az, hogy esetleg nektek ezzel a tervvel kapcsolatosan van -e valami elképzeléseitek, vagy éppen ötletetek. Mert ha igen, akkor szívesen olvasnám őket. S ha szeretnétek, és ha tudom, akkor szívesen bele csempészném majd.

Sissy szemszögére térve, eredetileg nem terveztem más szemszöget megírni, csak is Robéból, és Kriséből. De, most ez így jött ki. 

Egyáltalán tetszett nektek az ő szemszöge? Ha igen miért?

Jelenleg most csak ennyit szerettem volna megosztani veletek. Vagy legalábbis azt hiszem. :D

Az előző fejezethez írt kommentekre már válaszoltam. Amit ezúton szeretnék megköszönni, ahogyan a kattintásokat is. "Köszönöm"!

A következő friss időpontjáról, még nem tudok semmit sem mondani. De ha a héten sikerül megírnom még egyet, akkor azt fel is fogom tenni. De ha nem, akkor majd csak a jövőhéten. :/

Love

~Dóry~