Chapter 30

Helló - belló! 

*Íme itt is van az extra fejezet, igaz egy két napos csúszással, de az volt a helyzet, hogy ebbe a fejezetbe még csütörtökön kezdtem bele, de akkor még csak egy oldal volt meg. Pénteken,meg szombaton nem igazán tartózkodtam gépközelben, így a tegnapi napon kezdtem el folytatni tovább a fejezet írását, amelyet a mai napon sikerült be is fejeznem. :) Köszönöm annak a 13 személynek, akik megtiszteltek a mondataikkal. Cserébe egy 12 oldalas fejezettel szolgálhatok most. Remélem, elnyeri a  tetszéseiteket, és véleményt is hagytok. Mert annak nagyon örülnék. :)

Köszönöm az előző fejezetekhez írt kommenteket, amelyekre már válaszoltam is. 

Kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok a fejezethez. :)

Love

~Dóry~*

~ Együtt, eggyé válva ~

(Sissy)

(George Michael - Freedom)

Érezve a napfény sugarait az arcomon, kinyújtozkodtattam a végtagjaimat. Ám amikor egy testnek ütköztem neki, a szemeimet ijedten tártam ki. De a kezdeti ijedtséget átvette, a boldog megkönnyebbülés. Ugyan is, Nate feküdt mellettem, hason fekve. És amikor időnként kívánatos ajkait mosolyra húzta, képtelen voltam megálljt parancsolni az ujjaimnak, amelyek az ő sima arcára tévedtek.

Még most is alig tudom elhinni, hogy az életem teljesen pozitív irányban változott meg, amióta itt vagyok Los Angelesben. Kristen-ben és Sarah-ban olyan barátnőkre tettem szert, amilyenekre sokan mások, nem is számíthatnak, csak vágyakozhatnak. Ha valamiért szomorúnak éreztem magamat, ők kitartóan mellettem álltak, és támogattak. És jobb kedvre derítettek. Ha boldog voltam, ők velem együtt úsztak a boldogságomban.

Soha sem fogom tudni meghálálni nekik, mindazt amit értem tettek.

Mielőtt felfrissithettem volna magamat, egy apró csókot leheltem, álmaim férfijának ajkaira... Majd amikor elvégeztem a reggeli teendőimet, és frissen késznek éreztem magamat, úgy döntöttem, hogy meglepem a társaságot egy kiadós finom reggelivel.

A konyhába menet, két ismerősen csengő hangra figyeltem fel.

-   Sissy néni! – szaladt felém Jamie.

Akiért azon nyomban le is hajoltam, majd az ölembe vettem.

-   Jó reggelt pamacs! – nyomtam egy puszit a homlokára. – Jó reggelt, Suzan. – köszöntöttem Kris mamáját, aki éppen a hűtő ajtaját csukta be.

-   Neked is jó reggelt, kedvesem. – köszönt vissza. – Kristenék, még alszanak? – kérdezte.

-   Azt hiszem még igen. – feleltem, és közben magamban azért imádkoztam, hogy egyik fiú se döntsön most úgy, hogy leteszi a lábát az emeletről.

Válaszomat hallva ő csak bólintott, majd miután leültettem Jamie-t a konyha szekrény pultjára, segítettem Suzan-nak elkészíteni a reggelit.

-   Óh, már ennyi az idő? – pillantott rá az órájára döbbenten. – Remélem megbocsátasz, de nekem most már ideje mennem. Ugyanis régi baráti ismerőseink jönnek hozzánk ebédre. – mondta bocsánatkérően.

-   Nincs miért bocsánatot kérned. A többivel már elboldugulok egyedül is, de ha mégsem itt van nekem Jamie. – mosolyogtam rá kedvesen. – Megértem, és csak annyit tudok mondani, hogy érezzétek jól magatokat.

-   Köszönöm, drágám! Jó hétvégét nektek.– ölelt meg, búcsúzóul. – Aztán jó legyél kicsikém. – csókolta arcon, Jamie-t.

Majd felkapva a kocsija kulcsát és táskáját, már el is hagyta a házat.

Miután az asztal megtelt tojásrántottával, pirítossal, croissant-tal, zabpehellyel és tejjel, na meg narancslével, hagytam, hogy Jamie felmehessen Kristen szobájába.

Vajon mit fog szólni Jamie, ha meglássa Robot az anyja szobájában?

Ahogyan elnéztem kettősüket ezalatt az egy hónap alatt, biztosan örülni fog Robnak, akire már az apjaként tekint.

Arcomon jó kedvű mosollyal, mentem fel a szobámba, hogy felkelthessem szőke hercegemet. Ám amikor a szobámba léptem, meglepődve vettem tudomásul, hogy Nate már fent van. Épp háttal állt nekem, és az íróasztalomon lévő könyvet lapozta föl.

-   Szia! – fordult meg, és egy szívdöglesztő mosolyt virított felém.

-   Szia! – köszöntem vissza, majd odaléptem hozzá, csak hogy egy reggeli csókkal köszönthessem.

Ajkaink elválása után, ijedten nézett a szemeimbe.

-   Nem mondod komolyan, hogy ezt a gagyi vámpíros könyvet olvasod?! -

-   Hát... – haraptam bele az alsó ajkamba. - ... de, igen. És nem is gagyi! – motyogtam zavartan.

-   Ha te mondod. – sóhajtott fel kelletlenül, majd egy újabb csókot lehelt ajkaimra.

-   Menjünk reggelizni. – mondtam, és összekulcsoltam a kezünket, majd magam után húzva csatlakoztunk a többiekhez a konyhába...

(Így nézett ki Kris, és Rob "este".)

(Kristen)

Kellemes és lágy simogatásra ébredvén, ajkaim mosolyra húzódtak. Amelyeket nem sokkal később finom mézédes ajkak érintettek. Nem tudtam ellenállni neki, így viszonoztam ajkai játékát. Hagytam, hogy mégközelebb húzzhasson magához. Ujjaival a felsőm alját kezdte el felfele gyűrni, amikor is meghallottuk az ajtó nyikorgását. Az éppen folytatott kellemes tevékenységünket, kelletlenül de megkellett, hogy szakítsuk.

Elszakadva Robtól, a fejemet a párnámba fúrtam. És egy halk nyögést hallattam.

-   Rob! – kiáltotta döbbenten Jamie, majd se szó se beszéd, felugrott az ágyra, és Robra vettette magát. – Mikor jöttél? Mióta vagy itt? Emma is itt van? Mit csináltatok a mamival? – tette fel a kérdései tömlegét Rob-nak.

De mielőtt bármit is válaszolhatott volna neki, feljebb tornásztam magamat az ágyon.

-   Egyszerre csak egy kérdést szabad feltenni kisasszony. – orroltam rá játékosan, miközben, ő már az én ölembe mászott.

-   Bocsánat mami. Csak... csak, nagyon megörültem a papának. – mondta ujjait piszkálgatva.

Nem tudtam rá haragudni, még akkor sem, ha valami rosszat csinált volna. Láttam rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogy most akkor hogyan is szólítsa Robot. Hiszen eddig csak akkor szólította őt „papának”, ha Emma is velünk volt.

-   Én is nagyon örülök neked, tündérem. – lehelt egy puszit a homlokára, Rob.

Erre a lányom arcára, hatalmas mosoly kerekedett, amely miatt nem tudtam nem elmosolyodni.

-   A nagyival és Sissy nénivel, készítettünk reggelit. – mondta, mostanra büszke mosollyal. – De a nagyinak hamar elkellett mennie, így ketten fejeztük be.

-   Óh... ügyes vagy kicsim. – simítottam a füle mögé egy hajtincset. – Menjünk, és hadd kóstoljuk meg a te segítségeddel elkészült reggelit.

Majd kimászva az ágyból, Rob a a karjaiba véve Jamie-t, követett engem le egészen a konyhába, ahol a többiek hangja szürődött ki.

A konyhába toppanva, mindenki egyszerre fordult felénk. Majd Sissy, Lana, Sarah és Tom kivételével, mindenki meglepetten nézett a Rob karjaiban lévő lányomra.

Na igen. Bár igaz, hogy tudtak arról, hogy van egy lányom. De eddig a napig, még nem volt alkalmuk találkozni vele. 

Jamie amint megpillantotta a hirtelen nagy társaságot, a fejét Rob nyakába fúrta.

-   Nicsak, egy kis angyal szált le közénk az éjszaka folyamán? – tért magához először, a kezdeti döbbenettől Sam.

Aki rávágva egyett, Sarah combjára mászott ki mellőle, majd Rob háta mögé lépett. És, onnan kezdett el motyogni lányomnak.

-   Sam, a lányom már négy éves elmúlt. – figyelmeztettem, őt szórakozottan.

-   Óh... bocsásson meg kishölgy. – vált komolyabbá a hangja, de tisztára ki lehetett belőle hallani a viccelődést.

Mindaddig bolondozott, amíg Jamie hangosan kacagva fel nem emelte a fejét, Rob nyakából.

-   De hiszen ő egy kis medvebocs! Azonnal meg kell enni! – kiáltott fel Sam, amint közelebbről is megpillanthatta Jamie arcát, majd azonnal ki is kapta őt Rob kezéből, és a feje fölé emelte.

-   Kösz Sam, hogy egy medvebocsnak titulálod a lányomat. – mosolyogtam rá, hitetlenkedve. – Jamie ők itt a barátaim, Bobby. – mutattam először, a mostanában szakált növesztő fiúra. – Marcus. – mutattam a Bobby mellett ülő-re. – Nate.-  aki, Sissy mellett ült.

-   Sissy néni barátja. – vágta rá lányom, egy taps közepette. Mire mindannyian felnevettünk, Sam pedig az egyik tenyerét tartotta felé, amelybe Jamie nevetve csapott bele.

-   Ő pedig itt Lana, anya és keresztanyu régi barátnője. És Ale, Lana barátja. – mutattam, az asztal végén ülő két személyre.

-   Akinek olyan szép barna haja van? – fordult felém kíváncsian.

-   Igen, neki volt olyan szép barna haja. – feleltem mosolyogva.

-   Hogy megnőttél? Amikor én utoljára láttalak, még ilyen kicsi voltál. – mutatta a kezeivel Lana, arányot.

-   Azóta már két év is eltelt. – bökte meg az oldalát, Sarah nevetve.

Miután Jamie mindenkinek köszönt, kivéve Tomot az illető felháborodottan fonta össze karjait a mellkasa előtt.

-   Engemet meg már nem is köszöntesz, kicsi szerelmem?

Az utobbi időben, Tom egyre jártasabb lett nálunk, Sarah miatt, így volt elég ideje megszeretettnie magát Jamie-vel, akit úgy hív, hogy a második barátnője.

-   Nem! – felelte, határtozottan a választ kislányom.

Ami során, egy újabb hangos nevetés tört ki a társaságunkból. Eközben, mi is helyet foglaltunk Robbal. Vagy is úgy, hogy én ismételten az ölében kötöttem ki.

Amint Jamie meglátta, Tom szomorú és csalódott arcát, lekéredzkedett Sam öléből, csak hogy Tom-hoz szaladhasson. Akinek az ölébe fel is mászott, és egy hatalmas puszit nyomott az arcára.

-   Hm... így már jobb. – derült újra mosolyra Tom.

Miután Jamie megvigasztalta Tom barátunkat, közösen együttes erővel álltunk neki elfogyasztani a hatalmas mennyiségű reggelit.

A délelőtt és a délutáni időkorszakot, mindannyian a nappaliban a hatalmas tv képernyő előtt töltöttük el, és Jamie kedvenc mese filmjeit néztük meg. Ahhoz képest, hogy a „Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika, és a Szépség és a szörnyeteg” c. mese filmeket kellett megnéznünk, a fiúknak egyetlen egy rossz szavukat sem lehetett hallani. Ami eléggé ledöbbentett engem, és  a lányokat is egyaránt.

Egyszer csak Jamie, a kezében lévő távirányítóval megállította a filmet. Ami lévén a fiúk egyszerre csattantak fel.

-   Bocsi, pisilnem kel! – állt fel, és fordult feléjük bocsánatkérően kislányom.

-   Jó, de aztán siess! – kérték tőle a fiúk.

Ő pedig ahogyan csak, tudott sietett is vissza fele. Majd amikor pár perc elteltével visszatért, és visszamászott Tom és Sam közé, elindította a filmet.

Nem sokkal a harmadik mese film kedete előtt, Rob egy rövid Tom-al való szóváltása után, elment. Azzal az indokkal, hogy van egy két elintézni való dolga az estével kapcsolatosan.

Ekkor az eszembe jutott a múlt éjszakai feltett kérése miszerint, hogy töltsem vele a „mai estét”.

Rob távozása után nem sokkal, megkértem a csajokat, hogy legyenek a segítségemre a megfelelő ruha, smink és haj viselet miatt.

Az idő alatt amíg én vettem egy forró zuhanyt, hagytam, hogy a csajok kiválasszák a nekem való ruhát, és cipőt. Amikor a törölközőt magam köré csavartam, félig meddig egy kis iszonyatosságot éreztem magam, a véget, hogy a barátnőim miféle ruhát szeretnének majd rám aggatni.

Az ágyamra pillantva, egy tűz piros, testhez simuló két pántos ruha fogadott, mellette egy azon színű magassarkú cipő. Amelynek orrán egy kisebb masni díszelgett.

-   Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy én ezt felfogom venni?! – néztem rájuk kétségbeesetten.

Bár megvallva az igazat, gyönyörűnek találtam a ruhát, de magamon sehogysem tudtam elképzelni.

-   Ne nyavalyogj már folyton, Krissy! – sóhajtott fel, Sarah. – Ezt fogod felvenni, akár tetszik akár akarod. akár nem! Hidd el, hogyha Rob meglátt téged ebben a ruhában, elfog akadni a lélegzete.

-   Vagy legfeljebb, egyből rád veti magát! – nevetett fel közben, Lana.

Akihez azonnyomban hozzávágtam az ágy szélén lévő kispárnát.

-   Héj... szerencséd, hogy éppen készülődnőd kell, mert különben visszadobtam volna! – mondta nevetve, mire tőlem egy nyevlöltést kapott válaszul.

Majd hagytam, hogy kezelésbe vegyenek. Amíg Sarah, a hajamat göndörítette be, Sissy pedig a sminkemet csinálta meg, addig Lana a körmeimet lakkozta ki. Közben pedig Lana-t az Ale-val való kapcsolatáról faggattuk.

-   Tulajdonképpen miért is kell engemet ennyire kicicomázni, Sarah? – tettem fel, a már egy jó ideje engem foglalkoztató kérdést.

Amelyre ő biztosan tudja a választ. Ugyanis feltűnt, hogy ma elég sűrűn csatlakozott Rob és Tom titkos sutmorgásához.

-   Tudom mit akarsz Krissy, de én tőlem csak annyit fogsz most hallani, hogy... jobb lesz ha, most a ruhádba is belebújsz. Mert Rob itt lesz érted, perceken belül. – jelentette ki, és ezzel lezártnak is tekintette ezt a témát.

Magamba bosszankodtam is egy sort, de mivel tudtam, hogy Rob kérte meg rá arra, hogy ne mondjon el semmit, így tiszeteletben tartottam az éppen most feltett parancsát. A ruhát a kezembe véve, léptem be a fürdőszobába. Ahol levéve magamról a törölközőt, magamra aggattam a majdnem vörös színben pompázó ruhát. Végigsimítva a már rajtam lévő ruhát, visszatértem a szobába. Amikor a fejemet feljebb emeltem, a lányok diadalittas mosolyaival találtam szembe magamat.

Az utolsó simításokat elvégezvén, a még nagymamámtól kapott, rendkívülien különleges, sterling ezüst nyakláncot, amelyen egy kereszt medál és kívánság karikák díszelegtek. Legalábbis a nagyi mondta, hogy a kereszten lévő karikák, kívánság-karikáknak nevezik. Még a halála előtti, születésnapomon kaptam tőle. Amelyet, csak ritka alkalomkor vettem fel. feltéve a nyakamba, belebújtam a cípőmbe, majd miután egy kisebb parfümőt fújtam magamra, amely tulajdonképpen Rob kedvence volt, egy kis retiküllel a kezemben, mentem le a lányokkal egyetemben, a nappaliban tengődő társasághoz.

Lelépve az utolsó lépcső fokról is, Sarah kétszer hangosan megköszörülte a torkát, mire a kanapén elhelyezkedő társaság egy pillanatra hátra fordult, majd vissza a tv felé. És aztán újra hátra.

-   Kris... Kristen... Mami? – hangzottak el a kérdések.

-   Nem. Ő hóleanyó! – csapta össze a két tenyerét, Sarah. – Persze, hogy Kris az.

-   Azta mindenit. Észbosztóan nézel ki. – kezdte el a bókolást Tom, majd őt követte a többiek is.

Az arcom pedig, perceken belül egy azon színűre változott mint amilyenben a ruhám tündököl.

-   Nagyon szép vagy mami. – mondta legutoljára Jamie, amikor felmászot a kanapé háttámlájára, és onnan csimpazkodott a nyakamba.

-   Köszönöm, kicsim. – nyomtam egy puszit az arcára. – De mostmár itt az ideje a fürdésnek, utána pedig a lefekvésnek.

-   Csak egy kicsit még hadd maradjak itt lent... – kérte, angyalian.

-   Jó. De csak addig amíg Rob megnem érkezik. – lettem egy kicsivel engedékenyebb, mire még szorosabban ölelt magához.

Utána pedig visszaült a helyére.

Amíg Robra vártam, neki álltam a konyhában egy pár szendvics elkészítésének a fiúknak. Amikor a szendvicseket leraktam a fiúk elé, csengetés hallatszódott. Ami folytán én már rohantam is ajtót nyitni.

Kinyitva az ajtót, egy hatalmas csókor vörös rózsával találtam magamat szemben. Amely mögött nem sokkal később Rob arcát véltem megpillantani.

-   Szia. – köszöntött, egy szívdöglesztő féloldalas mosollyal.

-   Szia. – viszonoztam a köszöntését.

-   Ez a tiéd. – nyújtotta át a rózsát.

Majd közelebb lépett, a szabadon lévő karjával magához húzott, csakhogy ajkaival megérinthesse az enyéimet. Ajkai édesen és erősen tárta széjelebb az enyémet, mindaddig amíg nyelveink nem találkoztak egymással. Karjával körül ölelt, mégközellebb vonzva magához. Az ujjaim a zakója alá, és onnan pedig az ingje alá furakodtak. Legszívesebben letéptem volna róla az inget.

Egek, hogy kívánom! – sóhajtottam fel legbelül. - Egyre többet és többet akarok belőle.

Ám mielőtt belelendülhettünk volna, egy hangos mély torokköszörülés szét zavart minket.

-   Bocsánat fiatalok, de nem hiszen, hogy éppen a gyerek előtt kéne egymásnak esnetek. – ismertük fel, Marcus dorgáló hangját.

Éget a szám a csókjától, bőrömön pedig még mindig ott érzem az érintését. Egész testem lázban lüktet, amikor Rob szemeibe néztem, és láttam amint tekintetével tetőtől – talpig végig pásztáz.

            -   Gyönyörű vagy. – mondta kissé rekedten.

-   Köszönöm. – mondtam és éreztem amint az arcom újra vörös színben tündököl.

Beljebb invitálva őt a házba, a kezemben a rózsa csokorral a konyhába mentem, ahonnan az éppen egyik üres vázába vizet engedtem, majd beletettem a gyönyörűszép csokrot. De nem bírtam ki, hogy ne szimpantsak bele. Finom illatta, azonnyomban az orromba is kúszott.

Miután a rózsát elhelyeztem a nappali egyik asztalán, Jamie-t a szobájába véve fürdésre utasítottam. Ami után, ráadtam a tiszta pizsamáját, és pont ebben a pillanatban lépett be Rob is a szobába.

-   Azt hittem, hogy már az ágyban foglak találni. – emelte föl, magasba.

-   Miért van a mamin ez a szép ruha? – kérdezte meg tőle.

-   Azért mert... – kezdte el Rob, majd Jamie füléhez hajolva suttogva fejeztbe a választ.

-   Jujj de jó. – sikkantott fel boldogan.

-   De shh... – tette a mutató ujját Rob a szája elé. – Álmodj szépeket tündérem. – mondta neki, és a homlokára lehelt egy apró csókot.

-   Jóéjt papa. – engedte el Robot, aki azzal távozott is a szobából. – Mami?

-   Igen kicsim? – emeltem föl és lettem az ágyra.

-   Mostantól Rob lesz a papám, úgy ahogy a csoporttársamnak Mackeznzie-nek, Phil bácsi? – kérdrezte lányom, miután befeltettem az ágyába.

-   Igen kincsem. – válaszoltam mosolyogva az igazat, Jamie kérdésére.

-   De jó! Akkor majd megkérem, hogy jöjjön el velem a vidámparkba. Szerinted eljönne velem? Na és Emma? – kíváncsiskodott tovább.

-   Ha szépen megkéred, biztosan elmennek veled.

-   Szeretlek mami! – mondta hirtelen egy puszi kíséretében.

-   Én is szeretlek kincsem! – mondtam neki én is, majd egy gyors puszi után leoltottam a lámpát, és csendben elhagytam a szobát.

Amikor visszatértem a nappaliba, megkértem a srácokat, hogy ha lehet ne szedjék szét a házat amíg itt vannak. Majd elköszönve tőlük, hagytam, hogy Rob magával vezessen.

Udvariasan kinyitotta nekem a kocsijának az ajtaját, és miután elhelyezkedtem az ülésen, ő is beszálllt mellém.

Elindítva a kocsit, kihajtott a főútra, s miközben arra a helyre tartottunk ahova Rob akar vinni, a bal kezével összekulcsolta az ujjainkat. Az arcára pillantva, a kezdeti nyugtalanságom az egyik pillanatról a másikra, elillant.

Nem izgattam magamat tovább azon, hogy mi lesz, vagy hogy hova is tartunk. Egyedül csak az érdekelt, hogy vele vagyok, és leszek is.

Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem egész útón. De nem is bántam, és nem is hiányoltam a beszédet. Csak minél előbb arra a helyre akartam érni, és őt ölelni, csókolni akartam.

Annyira a gondolataimba merengtem el, hogy azon kaptam magamat észre, hogy már nem a fő úton, sem pedig a kivilágított utakon tartunk. Az utat előttünk csak is a kocsi fényszórója világította meg.

-   Hol vagyunk? – kérdeztem meg.

-   Még pár percig légy türelemmel, kérlek. – nézett rám mosolyogva.

Megértően bólintottam egyett, majd nem sokkal később, Rob leállította a motort.

Kérdőn tekintettem rá, mire ő előrefelé mutatott. És akkor megpillantottam egy kis faházat. Amelynek ajtaja előtt, egy lefelecsöngő lámpa égett.

Rob kiszállt, majd amikor az én oldalamra ért, kinyitotta az ajtó, és kisegített a kocsiból. Az egyik karját a derekam köré tekerte, míg a másikkal előre felé mutatott.

-   Hát itt volnánk. – szólalt egyszer csak meg. – Még a nagypapám kezdte el felépíteni, egy olyasmi nyaraló féleségnek. Csak mielőtt befejezhette volna, meghalt. De előtte még rám íratta, így az enyém lett. Idén nyáron pedig, úgy döntöttem, hogy befejezem a munkáját.

Mindaközben amíg ő a házról, és a nagypapájáról mesélt, én ámulattal halgattam őt.

-   Nagyon szerethetted őt. – simítottam a derekamon lévő karjáta a kezemet.

-   Igen. Nagyszerű ember volt. Biztosan kedvelted volna őt. – mondta egy mosoly kíséretében.

Viszonoztam a mosolyát, majd felkísért a lépcsőn, onnan pedig be a házba, ami után kinyitotta annak ajtaját, és fel is oltotta a lámpát.

Belépve az ajtón, a lélegzetem is elállt, az elém táruló látványtól.

Vörös és fehér rózsákból egy nyíl alakult ki. Amelyet követvén, egy hatalmas rózsaszirmokkal alakított szívre bukkantam. Amelynek a közepén egy kisebb kerekasztal és két egymással szemben álló szék állt. Az asztalra pillantva, különleges szép terítés fogadott, és két gyertya, amelyet Rob pillanatokon belül meg is gyújtott.

Nem messze tőle pedig egy fehér baldachinos ágyat véltem megpillantani. Amely láttán, az ajkaimba haraptam, amint elképzeltem, hogy hamarosan azon az ágyon, fogom majd átadni magamat Robnak testestül és lelkestül és végleg.

Hagytam, hogy Rob az asztalhoz vezessen. Udvariasságához híven, kihúzta a székemet.

-   Köszönöm. – mondtam.

-   Neked bármit. – felelte, mosolyogva.

Pár percre eltűnt a látóköröm elől, de nem sokkal rá később re egy leveses tállal tért is vissza, amelyet lerakott az asztal közepére.

Először nekem szedett, majd utána magának. A Curry-s szezámmagos vöröslencse krémlevesnek nem csak, hogy jó illata volt, de az íze is fantasztikusan finom volt.

-   Ezt te csináltad? – kérdeztem kíváncsian.

-   Igen. Esetleg nem ízlik? – kérdezte félőn.

-   Dehogyis. Ez nagyon finom. – vágtam rá azonnal.

Mire ő egy szerény mosolyt villantott felém. A vacsora elfogyasztása közepette, Rob elárulta, hogy egész délután itt volt, és miközben a vacsorához valókat készítette el, a nővére segítségével ki takarította a házat. Majd kértem, hogy meséljen a nagyszüleiről.

Ahogyan a leves, úgy a főétel is nagyon ízletes volt, amelynek mint megtudtam a neve Kávés bárány steak volt.  Míg a desszertnek: Cheesecake volt, amelynek egyáltalán nem tudtam ellenállni.

Istenem, én is csak ilyen mázlista lehetek, ha egy ilyen eszményi pasit fogtam ki. – gondoltam magamban.

A desszert elfogyasztása után, jólakottan szürtyölgettem a finom bort.

-   Milyennek találta a vacsorát, szépséges hölgyem? – tért vissza Rob újra hozzám.

-   Nagyon de nagyon finomnak. És azt kell, hogy mondjam. Levagyok nyűgőzve. De teljesen.

-   Ennek örülök. – mondta vidáman.

(Drew Seeley - Beautiful)

Az helyett, hogy visszaült volna a helyére az ablak melletti szekrényhez lépett, amelynek a tetején egy lejátszó volt, és át kapcsolta egy másik számra. Majd meg fordulva a kezét nyújtotta felém. Elmosolyodtam, a poharat letéve az asztalra, áltam fel a székről, és felé léptem. Az egyik a kezemet az övéjébe csúsztattam, a másikat pedig a karjára tettem, míg ő a derekamra simította a másik kezét.

Hagytam, hogy vezessen. Időközben Rob kezdett egyre közelebb vonni magához, mind addig amíg ajkaival megnem tudta érinteni a nyakamat. Amint ajkai a nyakamhoz értek, bele remegtem az érintésébe. Lágy, és forró volt.

-   A fellegekben érzem magam, veled Kristen. – suttogta bele a bőrömbe, amelytől egy halk nyögés szerűség hagyta el a számat. Míg a szívem hevesebben kezdett el verni. – Te is így érzed magad velem? – emelte el fejét, pont úgy, hogy a szemembe tudjon nézni.

-   Veled mindig a felegekben járok, Rob. – leheltem, és ajkai lassan, tapogatózva rálelt az enyémre.

Hallottam a saját torkomból feltörő halk, sürgető hangocskát, majd a karjaimmal felvezetve a karján, átkaroltam a nyakát, és úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta.

A ruhám pántjait, az ujjai lágy, puhaságával kezdte lefele csúsztattni a vállaimról.

A mostani csókja túlszárnyalta, az eddigieket. Majd miután lehullott a ruha rólam, hirtelen a karjaiba kapott, és a puha ágyra fektetett.

-   Annyira gyönyörű vagy. – suttogta rekedtes hangján ajkaimba.

Az ujjaimmal az ingjegombjait bontogatom, miközben ő ajkaival már a nyakam vonalától egészen a mellbimbómhoz ér. Mindeneggyes másodperc,több évnyi hosszadalomnak tűnt ebben a pillanatban. A mellkasom zihálva, emelkedett fel és le. Lesimítva az ingjét vállairól, valahova az ágy mellé dobtam, majd az ujjaimmal végig simítottam, az enyhén szőrrel fedett mellkasán.

Pihegni kezdek az izgalomtól, amikor felváltva a fogai közé csippentette, először a bal, majd a jobb mellbimbómat.

Öntudatlanul is begörbítettem az ujjaimat, s körmeimet belevájtam a vállaiba.

Rob arcán, lassú mosoly jelent meg.

Az ajkát felváltotta a tenyere, amelyek becézően simogattak, még több kéjes hangokat kicsalva belőlem.

Kapkodva, és remegőn szívtam be a levegőt amikor az ujjai, a mellemtől lejebb simít, le egészen a vágyaim középpontjáig.

S miközben az ujjaival a nőiességemet kényesztette, az ajkait újra a melleim közé vetette. Viszonozva kényesztetéseit,  az ujjaimmal ismételen felfedező útra indultam a mellkasán. Amelyeket hol lágyan simogattam, hol pedig a körmeimmel karistoltam. Ügyelve arra, hogy ne okozzak fájdalmat neki.

-   Igen. – suttogtam elfúlóan. – Igen, ez az. Kérlek... – nyögtem, amikor éreztem amit a testem megremeg és lassan átadja magát, az édes megsemmisülésnek.

-   Bármit.  – jött a rekedt válasz. – Amit csak akarsz. Csak szólnod kell.

Addig győtört, amíg végül már szinte magamkívül nem voltam. És amíg egy erőteljes sikoly elnem hagyta ajkaimat.

Amíg a lélegzetem kezdett visszaállni, Rob megszabadította magát az utolsó zavaró ruhadarabtól, majd egy tapogatozó lökést követően egyetlen erőteljes döféssel mélyen belém hatolt.

Az érzéstől mind a ketten egyszerre kiáltottunk föl, majd az ajkait az enyémekre tapasztotta, és szenvedélyes csókjával, mintha azt bizonyította volna, hogy mostmár testileg is eggyek vagyunk.

A csókunkat megnem szakítva, kezdett el először lassabb majd gyorsabb tempót hajtani. Közben pedig ott és annyiszor érintettük egymást, ahogyan csak tudtuk, a minket körülvevő gyönyörtől.

Újra és újra mélyebbre lökte magát, hogy úgy éreztem, mindjárt szétrepedek. De épp ezt akartam, még ennél többet.

Heves gyönyörök közepette, Rob még egy utolsó lökése után, mind a ketten egy ujjongó kiáltással üdvözöltük, a mindent megsemmisítő, elsöprő gyönyört...

Visszanyerve a rendes lélegzetvételünket, Rob kihúzodott belőlem, majd mellém feküdve, a mellkasára húzott.

Hosszú ideig nem szólaltunk meg, csak hallgattuk a másik egyenletes lélegzetvételét. Míg Rob a hátamat lepte be simogatásaival, addig én pedig a mellkasát.

Majd egyszer csak Rob a két keze közé véve az arcomat kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek.

-   Fontos vagy számomra Kris, ahogyan a lányok is. Ti vagytok mostantól a mindeneim, az én világom csal rólatok szól, és ennél többet nem is kérhetek. Hiszen minden vágyam teljesült. – mondta, tiszta őszinteséggel.

-   Ahogyan te is nekem Rob. Soha nem fogom tudni neked eléggé hálás lenni azért, amiért vagy nekem te, és a lányok. – simítottam az egyik kezére a kezemet.

-   Szeretlek. – suttogta közel az ajkaimhoz.

-   Én is Szeretlek, Rob! – leheltem.

És a vallomásunkat egy szerelmes, gyengéd csókkal meg is pecsételtük. Majd Rob újra maga alá fordított, és egy hirtelen mozdulattal ismételten belém fúrta férfiasságát.

Mindkettőnk torkából egy hangos kiáltás hangzott el, és lassan, kínzóan lassan mozogni kezdett. A körmeimmel most egy kicsivel erőssebben szántottam végig a hátán, ezzel egy kéjes ám mégis lenyügőző morgást kicsalva belőle.

S miközben merev vágyával bennem volt, és tovább ingerelt mindkettőnket, a nyakam kezdte el csókokkal beborítani. Rég volt már részem olyan örömökben, amelyekben Rob részesített ezen az éjszakán. Pontosabban, ilyen fenomenális élményekben még soha nem volt részem. Egy utolsót mozogva bennem, egyszerre sóhajtottunk fel a kellemes, mennyei érzéstől, mely átjárta túlhevült testünket.

-   Most már biztosan nem lehet belőled egyéjszakás kaland. – nevetett fel bársonyos, dallamos hangján.

-   Nem is baj. Tovább is ráérek. – mormogtam a szájába, és most én csókoltam meg őt.

Majd miután Rob kicsusszant belőlem, hagytam, hogy megint csak a mellkasára húzzon. És egy vékony takarót terített ránk. Az ölelésébe bújva, lehunytam szemeimet, és éreztem amint, puha ujjai simogatásai alatt, lassan elnyom az édes, boldog álom...