Először is ismételten egy hatalmas bocsánatkéréssel tartozom nektek, a történet folytatásának a késéséért. Higgyétek el, hogy nem direkt és nem is szórakozásból nem hoztam frisst. Egyszerűen, nem ment az írás. Meg más dolgaim voltak, amelyeket ha akartam volna sem tudtam volna a háttérbe szorítani, az írás helyett. Meg azaz igazság, hogy kissé nehézkesebben megyen a visszaszokás ehhez a törihez. Hogy miért, nem tudom. Talán, az utóbbi fejezet óta eltelt idő miatt?! Nem kizárt. De, ihlet sem jön. Na meg, nagyon hangulatom sincs már ehhez a törihez. De... igen itt van az a bizonyos de, ami miatt, mégsem hagyom félbe a történetet. Mert ahhoz, nem lenne szívem. Nem szeretek egyetlen egy történetet sem félbe hagyni. Mert akkor addig - addig töröm magamat rajta amíg, vagy egy normális véget avagy folytatást nem találok rá.
A folytatás a fejemben az meg... csak azt kell még meg oldanom, hogy hogyan is álljak neki hozzá megírni. :/
Kb... még 10. fejezetre lehet még számítani... :( Sajnálom, de ez van. És ami most van, az az, hogy teljesen más és új történet jutott az eszembe... amit nem tudom, hogy blogra is vetni fogom -e... vagy sem... De addig biztosan nem, amíg ezt a történetet be nem fejeztem.
Lehet, hogy már ezen a héten fel kerül a folytatás, de az is lehet, hogy csak a jövő héten. Nem tudom. De ahogyan csak tudom, igyekszem. :(
Kérlek ne haragudjatok "nagyon" rám...
Na és akkor a novellára térve, a novellás blogon a történet nevére kattintva oda találhattok, és el is olvashatsátok. "Csak egy perc" - a novella címe! (és már a második részt is olvashatjátok)
Megértéseteket, és türelmeteket pedig köszönöm!
Love
~Dóry~
UI: Ezért a díjért pedig ezer köszönet nikki -nek és Andrea Walter- nak! (bár, nem hiszem, hogy meg érdemlem :/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése