Sziasztok.
Tudom - tudom, hogy megint csak késtem... és késem... amiért szörnyen röstellem is magam. Sajnálom. De... de, kész káosz vagyok. Ihlet hiányban szenvedek... bár tudom, hogy mit szeretnék írni, mégsem tudom úgy mondatokba foglalni a részeket, ahogyan azt szerettem volna. De, amikor visszaolvastam az eddigi fejezeteket... utána csak úgy dőltek a mondatok az ujjaimból. És éppen ezért, és kárpótlásként... két fejezetet fogtok kapni. És minden idegszálammal azon vagyok, holnap feltudjam tenni számotokra. :) Remélem, megbocsátotok... és megvárjátok a friss dupla fejit. :)
Köszönöm!
Love
~Dóry~
Íme itt is van egy kis részlet - Kristen szemszögéből:
"A háta mögé lépve, a két tenyeremet a szemére tettem.
Nem szólaltam meg, mert tudtam, hogy felismerné a hangomat.
Kíváncsi voltam arra, hogy vajon így is fel ismer –e.
Éreztem rajta, hogy egy kicsit megijedt. Majd a kezeit az
enyémekre simította. Beleremegtem érintésébe, és utasítanom kellett magamat,
hogy nehogy akár egy sóhaj is elhagyja a számat.
A tenyereimet lejebb csúsztatta egészen az ajkáig, és
belecsókolt mind a kettőbe. Majd megfordult a székén, a karjaiba vont.
- Örülök,
hogy itt vagy. – suttogta ajkaimba, amelyeket az övéivel be is tapasztott
azonnal.
Viszonozva gyengéd – lágy csókját, a homlokát az enyémnek
döntötte.
- Szia.
– köszöntöttem, még mindig a levegőért kapkodva.
- Szia.
– köszönt vissza, féloldalas mosolyával.
Nem szóltunk néhány perc töredékéig egy szót sem. Csak
hagytuk magunkat elveszni, egymás csillogó szemeiben. Mind a kettőnk szeme
boldogságtól csillogott.
Néhány perc elteltével, egy apró csókot váltva, közelítettük
meg az asztalunkat.
- Már
azt hittem, hogy soha sem fogtok idejönni. Annyira elvesztettek egymásban.
Legalább ha, itt tettétek volna előttünk. – mondta nevetve Sam. Amire én sem
tudtam elrejteni a mosolyom.
- Sziasztok.
– köszöntöttem őket sorba, majd mielőtt helyet foglalhattam Sarah mellett, Rob
az ölébe rántott.
- Na
de gyerekek, komolyan itt akarjátok csinálni? – kérdezte huncut mosollyal az
arcán Sam. – Mert akkor szerzek popcornt.
- Azt
csak szeretnéd haver! – felelte Rob, és a nyakamba csókolt.
Minden egyes adandó alkalommal, amikor így kényesztet egyre
jobban kívánom őt. És ezt tudja ő is. Hiszen ez a célja.
- Naná,
hogy szeretném. Csak éppen úgy, hogy én csináljam mással. Megyek és megnézem a
felhozatalt. – mondta, majd felállt és rám kacsintva egyet, ragadta meg az
éppen asztalunktól alig párcentire álló lány derekát.
Aki azonnal el is ütötte magáról a rátapadó tenyért. Majd
amikor megfordult, meglepetten néztem rá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése